Hogyan hozd ki a legtöbbet Radics Gigiből – avagy igazi kérdések egy jó interjúhoz

Nemrég beszélgettem egy lap rovatvezetőjével, akit a főnökei megkértek, készítsen több interjút ismert emberekkel. Elszomorodva mondta, hogy mennyire idegen pálya számára kideríteni, hogy melyik híres ember miről szeret beszélgetni.

Szerintem az, hogy egy interjúalany miről szeret beszélgetni, csak a beszélgetésbe való bemelegítésnél fontos, de nem fogja elvinni a hátán az egész beszélgetést úgy, hogy erre mások is kíváncsiak legyenek. Sokkal fontosabb, hogy mi az, amire őszintén kíváncsiak vagyunk a másik ember tapasztalatai alapján született gondolatokból? Mi az, amit eltanulhatunk tőle?

Hogyan lehet erre felkészülni?

Érdemes elolvasni mindent, amit csak bírunk. Ezen kívül meg kell próbálni minél több olyan videót megnézni, amiben az interjúalany megszólal. Biztos akad benne valami, ami bennünket elgondolkodtat, és amire őszintén rá tudunk majd kérdezni. Nem arra gondolok, hogy lemásoljuk a már máshol hallott kérdéseket, hanem a válaszok alapján elgondolkodunk, és kreáljunk olyan új kérdéseket, amelyeket a kérdésekre adott válaszok vetnek föl, de nincsenek ott kifejtve, nem fért bele, hogy erre is rákérdezzenek.

Radics Gigi menedzsere mesélte, hogy mennyiszer meg szokott gyűlni a bajuk a bulvármédiával, mert nem készülnek fel a riporterek, és amikor a menedzsment jelzi, hogy a párkapcsolatáról nem szeretne a művésznő beszélni, akkor kiakadnak, hogy mit kérdezzenek akkor, ami az embereket is érdekli?!

Ez számomra sem volt egyszerű eset, mert úgy éreztem, hogy például egy annyira fiatal lány, mint Radics Gigi nem biztos, hogy rendelkezik olyan gazdag élettapasztalattal, hogy nagyon sokat tanulhassak belőle.

Ráadásul volt egy csomó olyan fura dolog körülötte, amivel nem tudtam igazán azonosulni, amelyek nagyon távol álltak attól, amit értéknek gondolok, és riasztott is, ettől picit magas lóról, ítélkezve álltam hozzá az egészhez, és addig nem is jutott eszembe egyetlen jó kérdés sem.

Aztán rájöttem, hogy ez szűklátókörű hozzáállás, mert egy csomó mindent átélt már, ami egy másik fiatalnak csak 30 éves kora körül kezd előjönni. Így, amikor leszálltam  az értelmiségiskedő gőgös lóról, és megpróbáltam beleérezni, hogy mit lehet tőle tanulni, akkor leesett, hogy ezekkel az előítéletetekkel ő valószínűleg nap mint nap megküzd, legegyenesebb, ha konkrétan megkérdezem.

Ilyen kérdés volt például a gyerekkorban kezdett karrier miatt, hogy úgy érzi gazdagodott, vagy inkább úgy, hogy a gyerekkorból elvesztett ezzel valamit?

Amikor élesben megpróbáltam errefelé terelni a beszélgetést, akkor annyira hálás volt, hogy őszintén beszélhet erről, mert nyilván nem nekem jutott eszembe ez a felvetés, így örömmel segített árnyaltabb képet kapni a történetéről. Ráadásul magától előhozta, amit rendszeresen kérdeznek, hogy nem érzi-e, hogy az apukája elveszett karrierjét kompenzálta az ő sikereivel?

Kérdések íve

Amikor összedobáltuk a kérdéseket, akkor érdemes a sorrendet úgy felállítani köztük, hogy valami logikai vonal kialakuljon, Pl. múlt-jelen-jövő.  Tapasztalatom szerint nem árt, ha előre el tudjuk küldeni a kérdéseket az interjúalanynak, mert így ő is előre fel tud készülni.

Ha amúgy írott cikk (is) készül, akkor van olyan interjúalany, aki szívesebben válaszol írásban, amellyel nekem speciel nagyon rossz tapasztalataim vannak, mert ezt a módszert életszag nélküli, jellegtelen írások megszületésének egyik legbiztosabb kulcsának tartom.

Ezzel még nem vagyunk kész a munkával , mert interjút készíteni nem csak annyi, hogy földobálunk kérdéseket,és az interjúalany válaszol rá.

Egyszer egy kezdő újságírótanonc szeretett volna Litkai Gergellyel készíteni egy interjút. Leszerveztem, segítettem kérdéseket összerakni, majd a kedves riportertanonc lány egyszerűen csak felolvasta a megírt kérdéseket (néha véletlenül kettőt egyben), a válaszokra pedig semmit sem reagált. Amikor leültünk a tanulságokat megbeszélni, akkor durcásan odavágta, hogy „Olyan unalmas ez a Litkai!” 😀

Hát igen, még egy rendkívül sokszínű humorista is lehet unalmas, ha oda sem figyelünk rá. Vagy félünk attól, hogy hülyeséget találunk kérdezni. Merthogy mi a hülyeség? Ha a tartalmára kérdezünk, az nem hülyeség.

Szerintem az igazi hülyeség legföljebb az lehet, ha nem kíváncsiak vagyunk, hanem mi sugalljuk a választ, és semmi másra nem törekszünk, csak olyan dolgokat elmondatni, amit már ezer más helyen elmondtak, maximum hozzátenni, hogy „milyen érzés”? Ettől az interúalanyok nagy része legszívesebben segítségért kiáltana.

Visszatérve a Radics Gigivel való interjúra, ő például elmesélte, hogy ki akarta magát próbálni Amerikában, ezért elment egy jammelős helyre, és visszaigazolás volt számára, hogy milyen sikere volt. Csak nekem nem mondott addig sokat, hogy mit jelent a jammelős hely? Hamarosan rákérdeztem, és az interjú egyik legérdekesebb része kerekedett belőle.

Ha szeretnéd letölteni a nyugodt forgatáshoz szükséges ingyenes csekklistánkat, itt meg tudod tenni:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.